A Pöltenberg utcában már nem lehetett megmozdulni. Az ESMTK-sálba burkolózott, „Hajrá, Liza!”-felkiáltásba, majd ütemes szurkolásba kezdő erzsébeti drukkerhad lassan, komótosan közelítette meg az Ady Endre utcai bejáratot, ahol nagyjából ezer ember várta, hogy majd az aranylábú gyerekek móresre tanítják az újonc Bicskét.

Az ember néha hajlamos álmodozni, így történhetett meg, hogy vasárnap délután, fél négy után néhány perccel jó, ha két tucat csendes érdeklődő szemlélte a két együttes bemelegítését. Pedig fontos kilencven perc volt ez, hiszen egyrészt a Pálhalma elleni, két héttel ezelőtti sokkból (0–2) feléledve az ESMTK nyerni tudott Biatorbágyon (2–1), míg az újonc, ám éppen ezért (is) kiszámíthatatlan Bicskének ugyanakkor a Százhalombatta elleni hazai fiaskót (2–4) illett volna kijavítani.

Nem kezdődött rosszul az összecsapás, hiszen akadtak szép számmal lövések, helyzetek és próbálkozások. A 4. percben Bonica Sebastiannak kellett bravúrral mentenie a jobb alsó saroknál egy tizennyolc méteres lövés után. A Bicskei TC alaposan megszervezte védekezését, miként az is feltűnt, hogy láthatólag jól felkészült egymásból a két társulat. Az első nagyobb hazai lehetőség Lantos István előtt adódott, ám a jó képességű futballista egy amúgy szemet gyönyörködtető akció után bombázott a jobb felső sarok fölé, mellé.

A remek futballidőben Marosfalvi Lászlóé volt a következő próbálkozás, ám az erzsébeti csapatkapitány jó harmincöt méteres lövése nagyjából annyi veszélyt hordozott magában, mintha gránátalmával akarna szó szerint bankot robbantani. „Odaát” is volt mit látni, ám a lövés nem okozott gondot Bonicának.

Az első félóra utolsó percében Vörös Dávidot indította remekül Szolnoki Péter, csakhogy a „Piszka” becenévre hallgató futballista próbálkozását nem kellett piszkálnia Rigó kapusnak, mivel se nem lövés, se nem beadás nem volt az útjára indított labda.

A felvonás hajrája egyértelműen a BTC-é volt, már ami a lehetőségeket illeti, hiszen Kőbányai Richárd előbb a bal alsó sarok mellé trafált, majd Bonica kapusnak kellett egy akció alatt kétszer is bravúrral mentenie, végül a negyvenkettedik percben Bezerédi Ádám lövését is hatástalanította. Csoda-e, hogy az egyik erzsébeti szimpatizáns így horkant fel? „Ez nem lehet igaz gyerekek, amit csináltok!”

Szegény embert az ág is húzza alapon nem volt elég Turi Zoltánnak, a házigazda edzőjének, hogy még a szünet előtt le kellett cserélnie Lantos Istvánt, a félidő végén Szolnoki Péter is jelezte, hogy kiújult korábbi sérülése, akit Tvaruska Attila váltott. Mindez azzal járt, hogy Marosfalvi László lett a védelem közepén Nemes Norbert párja, míg Tvaruska a középpályán kapott feladatot.

A folytatásban Szabó Gábor próbálkozhatott hét percen belül kétszer is, pechjére egyszer sem volt eredményes. Nem úgy a Bicske, amely Bartha Péter révén nem hagyta kihasználatlanul a lehetőséget, és góllal fejezett be egy akciót, remek lövést küldve a jobb alsó sarokba (0–1).

Az erzsébetiek azonban ekkor még nem omlottak össze és egyenlítettek, igaz, kellett ehhez a vendégek jókora bakija is: a lantos helyére beküldött, a télen Pénzügyőrtől szerződtetett Áder András ügyesen került helyzetbe, majd nagyszerű megoldást választva a bal alsó sarokba talált (1–1).

Schróth Lajos, a látogatók trénere nem volt rest, és csatár helyett csatárt cserélt. Ekkor még aligha sejthette, hogy az utolsó húsz perc a Bezerédi Ádámot váltó Szőke Rolandról szól majd. Előbb azonban „odaát” Szabó hagyott ki hatalmas helyzetet – vagy fogjuk fel úgy, hogy Rigó védett bravúrral kétszer is –, és az ellentámadásból a baloldalról bepasszolt labdára Szőke Roland érkezett jó ütemben, akinek nem volt nehéz dolga (1–2).

Ekkor úgy tűnt, a házigazda megroppant, és mindez be is bizonyosodott. A 81. percben buta hiba után Varga Dániel keveredett ki a baloldalra, a beadását ki más, mint Szőke Roland váltotta gólra (1–3). Négy minutummal később szögletet végzett el a Bicske, és a „mészáros” ezúttal is Szőke Roland volt, aki szép mozdulattal vette be a bal alsó sarkot (1–4). Tizenegy perc alatt mesterhármas!

A hátralévő néhány percben már nem történt semmi, de azt megelőzően… Bosszús erzsébeti drukkerek hagyták el a sporttelepet, hiszen a kedvencek egyre távolabb kerülnek az aranyéremtől. Pedig az ember néha hajlamos álmodozni…

ESMTK–BICSKE 1–4 (0–0)
Ady Endre utca, 200 néző. Vezette: Kelemen István (Laczkó Zoltán, Szigecsán Norbert)
ERZSÉBETI SMTK: Bonica Sebastian 6 – Vojtekovszki Ádám 4, Nemes Norbert 5, Szolnoki Péter 6 (Tvaruska Attila 5, a szünetben), Pinkóczi Krisztián 5 – Tóth Dániel 4, Kovács Márton 5, Marosfalvi László 5 – Lantos István 4 (Áder András 5, 40. p.), Szabó Gábor 4 (Németh Krisztián 0, 89. p.), Vörös Dávid 4. Edző: Turi Zoltán.
BICSKEI TC: Rigó Gábor 7 – Gáll Tamás 7, Kőbányai Levente 6, Papp Szilárd 7, Szentjobbi István 6 (Varga Zsolt 0, 82. p.) – Varga Dániel 7, Boros Zoltán 6, Matláry Zoltán 7, Kőbányai Richárd 6 (Tar Bálint 0, 72. p.) – Bartha Péter 7, Bezerédi Ádám 5 (SZŐKE ROLAND 10, 66. p.). Edző: Schróth Lajos.
Gólszerző: BARTHA PÉTER (0–1) a 60., ÁDER ANDRÁS (1–1) a 62., SZŐKE ROLAND (1–2) a 75., SZŐKE ROLAND (1–3) a 81., SZŐKE ROLAND (1–4) a 86. percben
Sárga lap: Matláry Zoltán
A fenti érdemjegyek a Foci a köbön osztályzatai.

--------------------------------------------------
ÍGY TELJESÍTETTEK
--------------------------------------------------
Hihetetlen, pedig igaz: a félidőben sérülés miatt cserét kérő Szolnoki Péter mellett az ESMTK kapuját védő Bonica Sebastian volt csapata legjobbja, ami alighanem mindent elmond a mezőnyjátékosok produkciójáról. A védelem leggyengébb pontja ezen a napon az amúgy tehetséges Vojtekovszki Ádám volt. A középpályán is akadt szürke teljesítmény, a fedezetsorban talán Marosfalvi Lászlóban volt a legtöbb kreativitás és váratlan húzás. A csatársorban szereplők közül nehezen lehetne választani legjobbat, hiszen egymást múlták alul az ezen a poszton szereplők. A csereként beállt Áder Andrásnak ha visszatér az önbizalma, sok örömöt okozhat a Liza-drukkereknek, de ezúttal gólja ellenére is csak átlagosan futballozott.
A Bicskei TC kapusa, Rigó Gábor csapata második gólja előtt kétszer is nagyszerűen mentett, így oroszlánrésze van abban, hogy egylete három ponttal távozott a fővárosból. Az első félidőben többször is érthetetlen egyéni hibákat követtek el a védelem tagjai, ám ezekkel nem tudott mit kezdeni a házigazda. A középpályán Matláry Zoltán rengeteget futott, rendre odaért, a párharcok többségét megnyerte, csapata egyik legjobbja volt, mellette még Varga Dániel emelkedett ki társai közül, a jó felépítésű rutinos labdarúgó ráadásul fontos pillanatban adott gólpasszt. Az elöl lévők közül Bartha Péter rutinosan futballozott, szép gólt szerzett, mindemellett a mezőnymunkából is kivette a részét, Bezerédi Ádám pedig – bár már hat gólnál jár a szezonban – ezúttal csapata legszürkébb embere volt, de ezen a vasárnapon ez is belefért. És végül ejtsünk szót Szőke Rolandról: a cserecsatár huszonnégy percnyi futballt követően három góllal a tarsolyában jöhetett le a pályáról, véleményünk szerint megérdemelte a tízes osztályzatot, így természetesen a mezőny legjobbja cím is járt neki.
A játékvezetés: Kelemen István néhány kisebb hibától eltekintve, mindössze egy sárga lappal „hozta le” a játékvezetői szempontból nem túl nehéz, voltaképpen különösebb sportszerűtlenség nélkül lezajlott találkozót.

--------------------------------------------------
GYORSMÉRLEG
--------------------------------------------------
Turi Zoltán, az ESMTK edzője: „Egy–egynél volt egy nagy helyzetünk, az kimaradt, az ellentámadásból pedig gólt kaptunk, ami után mentálisan összeestünk.”
Schróth Lajos, a Bicske edzője: „A mérkőzés összképe alapján a győzelmünk reális. Mi az öt helyzetünkből négyet berúgtunk, míg az ellenfél háromból csak egyet.”