ESMTK: INTERJÚ AZ EDZŐVEL. Tóth Bálint a levonható tanulságokról, a távozók okozta fejfájásról, a bajnoki címről és az örökös büszkeségről

A visszatérés. Az emberben persze, hogy megannyi szép emlék hozakodik elő. Egy pillantás az Illovszky Rudolf Stadionra, a havas, Mészöly Kálmán nevét viselő műfüves pályára vagy a Vasas-címerre. Tóth Bálint pontosan tudja, mit kapott annak idején és azóta is az idén százesztendős piros-kék klubtól, így érthető, ha azóta sem tud elszakadni a Fáy utcától.

Szerda délután csapatával, az NB III, Duna-csoportban az éllovas Pálhalma mögött mindössze egy ponttal lemaradó ESMTK-val a Vasas vegyes egylete ellen mérkőzött meg, és mint arról honlapunk helyszíni beszámolót is közölt, az erzsébetiek cseppet sem vallottak szégyent. De vajon meglehet-e a remélt feljutás? Rendeznek-e NB II-es bajnokikat 2011 őszén az Ady Endre utcában? Megválaszolatlan kérdések, amelyekre még a rutinos szakvezető sem tudja a választ, ami érthető, hiszen nem Gyurcsok József-féle kézrátétellel gyógyít a televízió képernyőjén keresztül, miként jóskártyát sem használ egy-egy gyakorlás előtt. Tóth Bálint ugyanis csak a munkában hisz.

– Az eredmény kívülről nézve elfogadhatónak tűnik, de miként értékelné ön a szerdai kilencven percet?
– Ez volt az első komolyabb edzésünk, miután a körülményeink és edzéslehetőségeink nem kimondottan futballspecifikusak – felelte a Fáy utcai öltözőfolyosón Tóth Bálint. – Ez mérhető volt a játékosok közötti távolságban, ami mind a szélességre, mind a hosszúságra érvényes. De ezen kívül a célnak abszolút megfelelő volt, mert végre játszottunk egyet.

– Lehet levonni az első felkészülési összecsapásból bárminemű következtetést?
– Minden mérkőzésből le kell vonni a tanulságokat, így ebből is. Az első és legfontosabb az, hogy nagyon kevesen vagyunk...

– Feltételezem, mindez változni fog a közeljövőben.
– Ezt nem tudom megmondani, mert ez elsősorban a vezetők dolga és felelőssége, azaz hogy megfelelő létszámú és minőségű csapat álljon össze a tavaszra. Ez az ősszel biztosítva volt. Sok a távozó, sok a sérült, no és ezúttal is elveszítettünk két embert, azt még nem tudom, rövidebb vagy hosszabb időszakra. Tíz edzőmérkőzésünk volna elméletileg, ami, úgy gondolom, soknak tűnik, mégpedig azért, mert a létszámunk borzasztóan kevés. Próbálkoztam az ificsapatból játékosokat felhozni, de én még ilyet a pályafutásom alatt nem tapasztaltam, hogy bármennyit könyörögtem, jöjjenek tréningezni, az ifijátékosnak derogál, hogy a felnőttekkel készüljön. Megmondom őszintén, teljesen "paff" vagyok, pedig mikor legyen ilyen lehetősége az ifijátékosnak, ha nem most, hiszen hátha találunk olyat, aki használható. Ez van, ezt kell szeretni, ez Magyarország.

– A távozók közül a góllövőlistát vezető Nagy Gáborról már honlapunk is beszámolt. Ki igazol még el az Ady Endre utcából?
– Ország Peti abbahagyta.

– Tessék? Abbahagyta?
– Igen, munkahelyi elfoglaltság miatt, én legalábbis ezt hallottam, de nem vagyok kompetens ebben a témában. Az tény, hogy nincs közöttünk, mint ahogy az is, Czakó Sanyi műtét után van, neki az elkövetkező fél éve rámegy. Negyedikként pedig ott van Tóth Dani, aki vidékre ment dolgozni, így hetente csak két-három alkalommal tud tréningezni. Én azonban biztos vagyok benne, hogy az a játékos már nem az a Tóth Dani lesz, aki az ősszel volt, és akire borzasztó nagy szükségünk lenne. Akárhgy is nézem, ez négy stabil ember. Akik ma is játszottak, azokat nem lehet helyettesíteni, mert hiába tehetségesek, de súlytalan gyerekek. Ezt tapasztaltuk az ősz folyamán, hogy már ebben az osztályban is gladiátorharc folyik, márpedig húszkilós gyerekekkel nem lehet hosszútávon csatát nyerni.

– Az imánt említette, hogy a feltételek megteremtése a vezetőség feladata. Ez azt is jelenti, hogy önnek beleszólása sincs mindebbe?
– Igen, azt. Ez egy sajátságos helyzet Erzsébeten, de ezt nem rosszallóan mondom, sőt, ez a profi szemlélet, ahol a vezetők megteremtik a feltételeket mind mennyiségre, mind minőségre. Az edzőnek meg az a dolga, hogy csináljon egy csapatot, és vezesse jól. Az más kérdés, hogy a profi együttestől távol vagyunk, ám természetesen nem csupán a vezetők döntenek, mivel a szakmai rész az én kompetenciám. Mindez szerintem a nyáron is jól működött, azaz nem kell károgni az első edzőmérkőzés után, hanem dolgozni azon, hogy ugyanolyan minőségűek legyünk, mint voltunk.

– Kijelenthető, hogy még így is a bajnoki cím az ESMTK célja?
– Az idei első találkozás alkalmával az elnök úr ismét megerősítette azt a szándékát, és kinyilvánította mindenki előtt, hogy a bajnokság megnyerése a cél. Aztán majd meglátjuk, mindez hogyan realizálódik, a bajnokságban miként fog elsülni.

– Hosszú idő után, ha nem is tétmeccs alkalmával, de visszatért Angyalföldre. Előtörtek a szép emlékek?
– A Fáy utcába én mindig hazajövök, és azon kevés sportolók közé tartozom, akik a Vasas Örökös Tagja címet birtokolják. Erre nagyon büszke vagyok, mert ez volt a gyerekkorom és a mai napig ez a mindenem. Pontosan március tizenhatodikán, amikor a Vasas SC a százéves évfordulóját ünnepli, akkor lesz ötven esztendeje, hogy ennek a családnak a büszke tagja vagyok.